| |
A gyárat 1894-ben alapította Zeitwogel József géplakatos mester. Mivel Mohácson és környékén az emberek többsége a mezogazdasági termelésbol élt, így a munkák zöme a mezogazdasági gépek gyártásából, és javításából tevodött össze.
A létszám akkor 3-4 fo volt.
1910-es évek táján a gyárban dolgozók létszáma is növekedett. Ekkor már nemcsak a kisgépek hanem a bonyolultabb gépek (pl. cséplogépek) javításával is foglalkoztak.
Az üzem inkább hasonlított egy hatalmas gazdasági udvarra, ahol már kialakultak a gépipari tevékenység csirái.
Az öntöde egy 500-as átméroju hidegszeles kupolóval 1916-ban épült, ami hatalmas fejlodést eredményezett a gyár életében, s ez a fejlodés magával hozta az üzemben foglalkoztatott dolgozók számának növekedését is. Ezzel egyidoben az üzem területe is bovült az összterületen belül jelentosen emelkedett a beépítettségi fok aránya.
Ebben az idoben az öntöde mellett megépült a raktár, az eszterga-, lakatos-, kovácsmuhely, mintaasztalos és asztalos muhely. Az öntöde felépítésével az üzem profilja is megváltozott. Ekkor már nem csak mezogazdasági kisgépek, cséplogépek, és egyéb gépek javításával foglalkoztak, hanem cséplogépeket alakítottak át önjáróvá, továbbá új mezogazdasági kisgépeket is készítettek, mint pl. szecskavágó, kukorica morzsoló, kukorica-, és répadaráló, szolozúzó, szoloprés, szivattyús kút, stb.
Ezeken kívül beindult a színesfém (foleg sárgaréz) öntése, valamint ez ido tájt kezdtek el üzemanyagok (benzin, olaj) forgalomba hozatalával foglalkozni. Érdekességként érdemes megemlíteni: 1916-ban a foglalkoztatott létszám 16-26 fo között állandóan változott, attól függoen, hogy mennyire voltak munkával ellátva.
A létszám az idény jellegu munkáknak megfeleloen nyári hónapokban volt a legmagasabb, a téli hónapokban a minimumra csökkent.
1930-ig az öntvénytermelés nem emelkedett jelentosen, majd a konkurens Joszt Gépgyár csodje után az öntvénytermelés már 5-6 tonna volt. Az öntési napokon a forgácsoló- és lakatos üzem teljesen leállt, a lakatosokat, és az esztergályosokat is bevonták az öntési munkálatok elvégzésébe.
Az üzemnek 1949 december 29-i államosításig kialakult meghatározott profilja, mely szerint az itt legyártott öntvényeket megmunkálták, és összeszerelték, így létrejött az a vertikum, mely a környék mezogazdasági termeloinek igényét elégítette ki.
A már említett államosítás után a vállalat neve Mohácsi Gép- és Fémgyár lett. A vállalat fokozatos fejlodésen ment keresztül, és ez a töretlen fejlodés magával hozta az öntöde folyamatos fejlesztését, a forgácsoló- és szerelo muhely fokozatos kialakítását. A folyamatos beruházások nemcsak a gépi és technológiai berendezések fejlesztését eredményezte eredményezték, hanem a szociális létesítmények kialakítása is ebben az idoben fejezodött be.
Az itt legyártott öntvények széles köru felhasználása, az öntvények mind magasabb fokú feldolgozottsága, szakszeru szerelése mind szélesebb körben tette ismerté a vállalatot.
Íme néhány gyártmány a cég akkori termékei közül: Kályhaalkatrészek, szivattyús kutak, táblalemezolló, golyósprés, lemezhajlítógép, összeköto-, és elágazó idomok
1963 ban az akkori Kohó- és Gépipari Minisztérium "Öntödei Vállalat" elnevezéssel ipari nagyvállalatot alapított, melynek egyik gyáregysége a Mohácsi Vasöntöde. A vállalat profilja jelentosen megváltozott. A Ganz Mávag -tól átvette a "csatornázási, és vízhálózati fémszerelvények" körébe tartozó termékek gyártását:
- föld alatti tuzcsap
- földfeletti tuzcsap
- ejektoroskút
- aknakeretek és fedlapok
- különféle méretu csapszekrények
- szivattyúk
- szelepek, tolózárak
Ezekhez a termékekhez az alkatrészeket az öntöde öntötte, a további megmunkálást a forgácsoló üzem végezte, termékek összeszerelése, és felületi kikészítése a szereldében történt
Az 1963-as évvel bezárólag a vállalatnak muködött egy hajóépíto részlege is, ahol kishajókat, dunai kompokat, és úszóházakat gyártottak.
A vállalat dinamikusan fejlodött: 1967-ben a gyáregységnél már 2800 tonna szürkevas öntvény készült.
1975-ben több mint 400-an dolgoztak a gyáregységnél, a szürkevas öntvény pedig már több mint 3500 tonna volt.
Még ebben az évben megoldódott az öntöde gépesítése. Ezzel jelentosen javultak a munkakörülmények, és egy új, korszeru öntési technika honosodott meg.
1981-ben megindult az öntöde magkészíto és tisztítómuhelyének beruházása, ami a hatékonyság növelésén túlmenoen a munkakörülményeket és a környezetvédelmet javító beruházás is volt.
1987-ig folyamatosan nott, majd ezután folyamatosan csökkent a piaci keresletnek megfeleloen.
1990-es évektol kezdodoen a Mohácsi Vasöntöde életében hatalmas, a jövojét tekintve meghatározó változások következtek be.
1994 február 28-án a vállalat társasággá alakult, s ekkor változott meg a cég elnevezése is Mohácsi Vasöntöde Ipari és Kereskedelmi Kft.-re. Az újonnan létrejött társaság két fo tulajdonosa az Állami Vagyonügynökség és Mohács város önkormányzata
1994. július 31-én az Állami Vagyonügynökség privatizációs lízing szerzodést kötött egy hat fobol álló lízingközösséggel.
1994. december 29.-én a lízingszerzodésben vállaltakat a lízingközösség teljesítette, és ezzel tulajdonjogot szerzett az ÁVÜ vagyonrész felett. A vállalat 100%-ban magántulajdonba került.
|
|
